Érzelmek sodrában

Sokszor érezzük úgy, hogy befolyásolni tudjuk érzelmeinket, egy adott szituációban. Várjuk, készülünk arra, hogy most máshogy fogjuk csinálni, aztán legtöbbször mégsem tudunk uralkodni magunkon és elsodornak az események!

Mindannyiunknak vannak olyan helyzetei, amit fejben is, előre, le tudunk játszani, tudjuk, hogy fog lezajlani. Legtöbbször szülő-gyermek, munkahelyi és párkapcsolatokban leljük fel.
Én, a 20 -as éveimben, anyukámmal „játszottam”. Amikor a megbeszélt időn túl értem haza, mindig ugyanazokkal a szavakkal, gesztusokkal, hanghordozással vitáztunk egymással. Előre tudtam mit fog mondani, azt is tudtam, én hogy reagálok erre, és később kiderült, ő is így volt vele. De ennek ellenére, minden alkalommal eljátszottuk és érzelmileg jól padlóra küldtük egymást.
Eric Berne ezeket, Emberi játszmáknak nevezi, és egy könnyen érthető, de mégis tudományos igényű könyvet írt, ezzel a címmel. Az érdeklődőknek merem ajánlani!

Szóval, elragadnak az érzelmek!!! Mi is az érzelem? A környezeti hatásokra adott spontán, zsigeri, ösztönös, tudat alatt létrejött, lelkifolyamatokat elindító válaszreakció. Tehát, miközben tudatosan szeretnénk uralni érzelmeinket, valójában hormonok szabadulnak el, amelyek befolyásolják a szervezetünket. Például félelem, düh, szégyen, tehetetlenség, stb. stresszhormonokat szabadít el, míg az öröm és a pozitív érzések oxitocint és endorfint termelnek a szervezetben. De mindkét esetben, melegség érzés, pirulás, szapora szívverés, gyomorszorulás lép fel, élettani hatásokkal jár. Központi szerve a szív!

szívszorító

Ha azonosítani tudjuk, mely érzés ragadott el, könnyebb kezelnünk. Ha bennrekednek, ki nem mondottá, feldolgozatlanná válnak érzelmeink, betegséghez vezethet. Mondjuk ki, ha valami bánt, de úgy, hogy mást, ne bántsunk meg vele! Nekem, nagyon jól bevált módszerem, a spontán írás. Írjuk ki magunkból a feszültséget okozó érzéseket (akkor, amikor egyedül vagyunk), azt, ami eszünkbe jut, jegyezzük le egy papírlapra, nem kell, hogy értelmes, vagy összefüggő legyen, csaponghatunk, mint a gondolataink, majd a csap fölött, vagy a szalonnasütőben, égessük el! Engedjük el! Gyászoljuk meg, dolgozzuk fel! Akár, meg is sirathatjuk!

Nagyon fontos, hogy a negatív érzelmek mellett, éljünk meg pozitívakat is? Keressünk időt, arra, hogy magunkkal foglalkozzunk! Keressük meg, azokat a tevékenységeket, amelyek örömet okoznak számunkra. Zenehallgatás, tánc, írás, rajzolás, kiállítások, meditáció, sport, kertészkedés, kutyasétáltatás, bármi, amit szeretünk és örömet okoz számunkra!

Vita, Nézeteltérés, Veszekedés

Veszekedés

Az ideálisnak, vagy tökéletesnek mondható párkapcsolatban is vannak viták,  nézeteltérések, netán veszekedések. Hogy melyik az előbb felsorolt háromból, az a probléma nagyságától, és a felek vérmérsékletétől függ.

veszekedés2

Ki szokta kezdeni?  Általában a nők.  Miért?  Mert úgy érzékelik, hogy valami nincs rendben, hiány keletkezett. A nők hagyományaink szerint a családi tűzhely őrzői, ha kezd kialudni a láng, szólnak. Ki így, ki úgy. Sokszor az a gond, hogy a férfi nem tartja vészesnek a dolgot, és nem érti, miért kongatják a vészharangot. A férfinak hagyományaink szerint, az a feladata, hogy biztosítsa a család működésének feltételeit. Ezek a feladatok, az évezredek során sokat változtak, de ösztöneink változatlanok maradtak. Szerepeinket, elveinket a szüleink, a körülöttünk élők mintái, a vélt és valós elvárások alapján fogalmazzuk át, szabjuk magunkra, ezért lehet személyenként, és nemenként olyan különböző. Hiába élünk egymás mellett több éve,  akkor is lesznek olyan szavak, hangsúlyok, szituációk, amelyeket az egyik fél máshogy értelmez, mint a másik,  megnyom bennünk egy gombot, és akkor jön a lila köd, és az ösztöneink, érzelmeink elragadnak minket. És nem értjük, hogy a másik, miért nem ért bennünket!

A vészharangok kongatása fontos! Legalábbis annak a félnek, aki kongatja. A „te problémád, nem az enyém!” – hangzik el sokszor, anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni a másikat. Ilyenkor érdemes meghallgatni egymást, mert teljesen más látásmódot ismerhetünk meg, mint a miénk, és a másik problémája, bennünket is érint.

Egy jó párkapcsolatban az ének háttérbe szorulnak és kialakul a mi! Közös élmények, feladatok, célok. Ha ez felborul, akkor jön az ének csatája és a csatának van győztese és vesztese. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy sokszor veszít, alkuszik meg, kellemetlenül érzi magát, és valamilyen módon jelzi a párjának. Ha a másik nem érti a problémánkat és támadásnak, számonkérésnek értelmezi a helyzetet, rendszerint visszatámad, vagy elzárkózik, mert fölösleges hisztinek tartja az egészet. A párja pedig ott marad a saját gondolataiban, érzéseiben, amelyek még mélyebbre viszik érzelmileg, sőt a korábbi vesztes csaták sérelmei is hozzáadódnak az aktuálishoz. Hová juthatunk el egy jelzéstől!?

Úgy vélem, hogy egy párkapcsolat nem működik, hanem működtetjük.  Rajtunk, mindkettőnkön áll, hogy milyen lesz. A másik problémája a miénk is,  és csak közösen tudjuk megoldani! Ha csak a másiktól várjuk el a változást, nem fog bekövetkezni. Nekünk kell annak lenni, aki az első lépést megteszi, méghozzá azzal, hogy megpróbáljuk megérteni a párunkat, meghallgatni, és mellé állni.  Mostanában több elvált férfi barátommal beszélgettünk és mindegyikük pontosan tudja mit rontott el, mit kellett volna másképp tennie, de valahogy nem tudta meglépni akkor, de az új kapcsolataikban már kamatoztatják a korábbi tapasztalatokat.

Uraim!  Ha fontos Önöknek a jelenlegi párjuk, tegyék meg most a lépéseket, hallgassák meg, és próbálják meg megérteni kedvesüket, ne „csak hisztinek” tartsák! Csak nyerhetnek vele!

Hölgyeim! Ha elégedetlenek helyzetükkel, próbálják meg akkor elmondani a párjuknak, amikor már érzelmileg lecsillapodtak, mert hibáztatva a másik felet, csak védekezést váltunk ki, nem pedig a hőn áhított változást!

Dacból, büszkeségből, ne hozzunk végleges döntéseket! Gondoljuk át, mit szeretnénk elérni. Próbáljuk meg a másik felet is megérteni, egy kicsit kívülről nézni a helyzetet, nem beleengedve magunkat az önsajnálatba, és a másik hibáztatásába!

 

 

Hogy választunk párt magunknak?

Feltettük már magunknak ezt a kérdést? Belegondolva a dologba, általában tudat alatt döntünk arról, hogy valaki szimpatikus-e nekünk, vonz-e bennünket. Milyen dolgok húzódnak meg mégis a háttérben? Mi játszódik le bennünk, amikor a 7 másodperc alatt döntést hozunk: Ez az ember érdekel engem! Vagy: Hú, nagyívben el kell kerülnöm!

Először is van egy környezeti hatásunk, hogy a családunkban milyen értékrendet sajátítottunk el, majd későbbi életünk során, milyen tapasztalatokat gyűjtöttünk össze különböző típusú emberekről. Olyan valakit keresünk, aki hasonlít az ellenkező nemű szülőnkre, és a szüleink idilli kapcsolatát vágyjuk. Vagy éppen, teljesen az ellentéte, és be akarjuk vonzani azt, ami hiányzott gyermekkorunkban.

Aztán, van a biokémia, amikor nem tudjuk megmagyarázni mi az, ami vonz bennünket a másik félben (a teste illata, vagy az „átverő” parfümje).
De egy párkapcsolat, szerelmi kapcsolat túl fontos ahhoz, hogy a véletlenre bízzuk, hogy kit tartunk érdemesnek arra, hogy bizalmunkba fogadjuk.

Sokan úgy gondolkoznak, hogy sokféle emberrel megpróbálkoznak, „kipróbálják”, aztán majd meglátjuk, melyik jön be.

Van, aki olyan párt keres, aki illik hozzá, bár nem feltétlenül töprengett el azon, hogy ki lenne az, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az illetőnek, aki az „Igazi” lenne számára.

Aztán rájön az ember hónapok, évek elteltével, hogy elköteleződött egy olyan ember mellett, aki nem teljesen olyan, amilyennek képzelte, és fájdalmas szakítás nélkül nem lehet véget vetni a dolognak.  Egymás mellett maradnak, mert mindketten tudják, hogy nem az igazi, de „elvannak,”és nem tudják igazán, hogy milyen is, ki is lenne az igazi, meg persze mit szólnának mások, és a legfontosabb, a gyerekek miatt nem.

Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy eddig mi alapján választottunk. Vagy akit választottunk, az mostmár, miért nem felel meg számunkra? Kiben van a hiba? Van-e hiba egyáltalán, vagy csak hibáztatás van? Ki változott meg? Vagy miért akarja, hogy megváltozzunk?

Ha ezeket a dolgokat feltárjuk magunkban, segítheti a sikeres párválasztásunkat, a meglévő kapcsolatunk javítását, vagy az újrakezdésünket.Kérdés