KI URALJA A KÁOSZT?

KI URALJA A KÁOSZT?

Épp tegnap beszélgettem barátommal, kollégámmal a napi történésekről, ami életünkben zajlik. Persze, hogy szóba került a párkapcsolat is, hiszen az ember, társas lény, önmagát a többiekhez képest határozza meg. Ez az önmeghatározás, hosszú párkapcsolatoknál veszélyes is tud lenni (társfüggőség), azaz: „Nélküle én, senki sem vagyok! Ő tett azzá, amivé lettem!”
Ez a gondolat hibádzik, hiszen igaz, hogy együtt, sok mindent átél az ember, mindkét fél folyamatosan változik, egymáshoz csiszolódik, de az egyén, az egyén marad, mind a kapcsolatban, mind az élet többi területén.            
Arra jutottunk még beszélgetésünk során, hogy a párkapcsolatban a szeretet nem feltétlen. Nem olyan, mint az anyai szeretet, hogy bármit teszünk, mondunk, akkor is alanyi jogon jár számunkra a megbocsátás, szeretet. A házasságban, párkapcsolatban, meg kell dolgoznunk érte, adnunk kell, és kapni szeretnénk. Ha nem megy valamelyik, akkor nézeteltérések alakulnak ki.
Hozom magammal egyéni csomagjaimat az eredeti családomból, értékrendet, értelmezéseket, hagyományokat, de a párom is hozza a saját batyuját. Ez időnként összezördüléshez, mosolyszünethez vezet, pedig csak nem értjük egymás kommunikációját, elvárásainak jelentését.

Nekem például az jelenti a családdal való törődést, hogy a férjem megcsinál itthon ilyen, olyan feladatokat. Polc felfúrás, lógó konnektor visszarakás, égő kicserélés, stb. Ha ezt elmulasztja, halogatja, azt érzem, nem foglalkozik velünk. Szeretem a rendszerességet, rendezettséget. A családom persze nem annyira! Sokáig próbáltam szó nélkül elpakolni mindenki után, de belefáradtam. Majd megpróbáltam előbb szépen kéréssel, majd veszekedéssel rászorítani őket arra, hogy rendet tartsanak környezetükben, eredménytelenül, és mindenki feszült volt. Úgy döntöttem, leadok az elvárásaimból és magam is lazábban veszem a rendet, úgy csinálok, mintha nem érdekelne. Ennek általában az a hozadéka, hogy egyszer csak kibukok, és mérgesen, dühöngve mindent megcsinálok, még olyat is, amit nem akartam. Ezt látván a családom lelkiismeret furdalással küzd, de azt gondolják, hogy anya úgyis megcsinálja, így mégsem jutnak el a segítségig.

káosz

Ez kinek a problémája? Kinek kell ezzel foglalkoznia? Hát igen, nekem! Nekem kell a hozott csomagom átértékelni, reakcióimat megváltoztatni és következetesen megelőzni úgy, hogy ne legyek feszült! Miért? Mert a család többi tagjának nem az az igénye, mint nekem, őket nem frusztrálja a dolog. Bár azt látom, hogy a nagyobbik lányom, amint elköltözött itthonról, a megtanultakat (főzés, takarítás, időszervezés,stb.) alkalmazza, igényes a saját környezetére, ha hazajön, kritikusan figyeli a káoszt, de továbbra sem tesz ellene, visszaesik a régi szokásokba. Mit teszek? Elmondom őszintén (nem sértődötten, hibáztatva), hogy nekem ez rosszul esik, így nem dédelgetem haragomat, és ilyenkor még be is segítenek, saját elhatározásból. 

A párom azt szokta meg, hogy a szeretet kinyilvánítása a törődés és figyelem. Amint hazaér, ő kell legyen a központban, ha nem úgy jön ki a lépés (valami munkában vagyok, el kellett itthonról mennem, stb.), csalódás a számára. Ez az ő problémája és ezen ő dolgozik, elég jó sikerrel.

A másik fontos dolog a számára a nyugalom. Az otthon = pihenés. Ez vezet a legtöbb összeütközéshez, hiszen nekem a tevékenység az érték, a pihenés = lustaság, érdektelenség. Ezen, kinek kell dolgoznia? Mindkettőnknek! Mert mi a fontos? Hogy mindketten jól érezzük magunkat, tehát közös pihenés, közös tevékenykedés, jóvátétel, és mindenki ad is, kap is egyaránt.

Fontos megbeszélni egymással, mi bánt minket, feltárni a másik előtt, mert akkor tudunk jól együttműködni, ha ismerjük egymás érzéseit, értékeit. Megértjük, hogy miért idegesít bennünket, mindig ugyanaz a dolog és talán így, nem hibáztatjuk egymást, hanem magunkba nézünk, és mi magunk is változtatunk, nem csak a másiktól várjuk azt.

Tükör

Tükör

Az ember évszázadok óta használja a tükröt. Miért? Mire is jó?

Hogy lássuk magunkat, úgy, ahogy mások is látnak minket. Az ember kíváncsi arra, hogy mit gondolnak, mondanak róla a körülötte lévők. Szeretnénk megfelelni mindenféle elvárásoknak, és tetszeni a számunkra fontos embereknek. Napról napra tükör elé állunk, válogatunk, gondolkodunk, és eldöntjük, milyen ruhában, milyen frizurával fogjuk a körülöttünk lévőket lenyűgözni.
Vagy magunkat szeretnénk?

Fiatal koromban, nem igazán ismertem magam, nem volt sok barátom és csapódtam ezekhez, majd azokhoz várva, hogy befogadjanak. Hol ehhez hasonlítottam, hol ahhoz, hogy tetszek nekik. Persze így sem fogadtak be igazán, inkább csak megtűrtek, és ezt vissza is tükrözték, hogy érezzem, nem teljesen kerek a történet. Beletelt pár évbe, mire rájöttem, ki is vagyok ÉN igazából. Addig olyan akartam lenni, mint ők, aztán kialakult az akkori énem, és rájöttem, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni. Úgy néztem a tükörbe, hogy magamnak akartam tetszeni, magam szerettem volna megismerni, milyen a stílusom, milyen színek állnak jól, milyen frizurát szeretnék, mi tetszik nekem. És láss csodát! Amint egy önmagát elfogadó, magabiztos emberként léptem ki az ajtómon, más is annak látott! Pedig igazán nem változtam, nem fogytam le, nem lett kisebb az orrom, vékonyabb a lábam, stb. „csak” magabiztosabb lettem.

Régi ismerőseim, akik meg sem ismertek korábban, őszinte csodálkozással szólítottak meg: De jól nézel ki! Hogy vagy?

Kevesen gondolunk, arra, hogy magunknak tetsszünk, pedig ez a nyitja annak, hogy a tükörben, ne torzan lássuk magunkat, mint a vidámparkban. Törekedjünk arra, hogy saját kívánalmunk szerint cselekedjünk. Más elvárásait csak sejtjük, nem tudjuk igazán. Sokszor gondoljuk azt, hogy ezt szeretné, így szeretné, kedveskedni akarunk, de rosszul sül el.

Nézzünk gyakran tükörbe, fogadjuk be és el a látványt, változtassunk úgy, ahogy mi szeretnénk, ahogy nekünk jó! Legyünk magabiztosak, ismerjük meg önmagunkat, kövessük a változásainkat, fogadjuk el az idő múlását, figyeljük a belső hangjainkat, ösztöneinket, és érezzük jól magunkat a bőrünkben!

Persze könnyű ez mondani, ide leírni, de hogy, miként lehet kivitelezni?
Gyere el a Pszichofodrászatba és tapasztald meg!

IMG_20150324_210020