Én ismerem magam!?

Én ismerem magam!
Sokszor hallom ezt a mondatot, de tényleg ismeri magát az ember? Mi alapján határozzuk meg magunkat? A megszokott viselkedési sémáink alapján, mert tudjuk, milyen helyzetben hogy viselkedünk? Mások véleménye és visszajelzései alapján?

Azt kell mondjam, mindkettő nagyon fontos! Az, hogy megfigyeljük magunkat bizonyos helyzetekben, reakcióinkat, viselkedésünket. Ebben segíthet bennünket sok minden. Regények, filmek, horoszkópok, idézetek, személyiség tesztek, amelyek szereplőivel azonosulni tudunk, leírásai, eredményei alapján eldöntjük, mi jellemző ránk, mi nem, és kialakítunk magunkról egy képet. De ez, nem azt jelenti, hogy ugyan azt gondoljuk magunkról, mint mások rólunk.

A hozzánk közelálló emberek, családtagok, barátok, munkatársak véleménye, visszajelzései sokat jelenthetnek számunkra, de ennek veszélyei is vannak, és nem szabad mindent elhinni. Ha sokszor mondják valakinek, hogy pl. buta, nem képes valamire, egy ideig ellenkezik az ember, de ha sokat hallja, és számára fontos személy mondja (pl.: szülő, házastárs, főnök), egy idő után elhiszi magáról. Ezért nagyon fontos a reális énkép kialakítása, hogy ilyen esetek ne billentsenek ki bennünket. E mellett az is fontos, hogy kontroll személyek is legyenek mellettünk, akikben bízunk, barátok, rokonok, akik motiválnak, segítenek akkor, ha megpróbálnak minket lehúzni.

1454312346248-2016_05_23-08_01_14-utc

Ne bújjunk el magunk elől! A pozitív és negatív tulajdonságaink, készségeink ismerete, ha változtatni szeretnénk, lehetővé teszik, hogy tudjuk, miből kell kiindulnunk, mire kell figyelnünk, min kell változtatnunk.

Nekem az a véleményem, hogy az életünk során, minél többet tapasztalunk, tanulunk, annál többet változunk, fejlődünk és mindig újabb és újabb dolgot fedezünk fel magunkról. Az önismereti folyamat életünk végéig elkísér bennünket. Ha megakadunk, ne szégyelljünk segítséget kérni, coachtól, pszichológustól. Megspórolhatunk egy két kiborulást, akár megelőzhetjük a kiégést, depressziót.

ÉP TESTBEN, ÉP LÉLEK

Ép testben, ép lélek

Hát igen! De én megfordítanám a sorrendet. Az ép lélek, ép testtel jár! Lelki vergődéseink, nem maradnak testi jelek nélkül. Ezt leginkább akkor vesszük észre, ha sorozatban többször, vagy hosszabb ideig vagyunk kitéve stressznek, vagy valamilyen magánéleti válságnak, krízishelyzetnek. Először a hangulatunk változik meg, pl.: ingerlékenyek, aluszékonyak, kedvetlenek, érdektelenek, céltalanok leszünk, majd jelentkeznek a testi tünetek is, pl.: fejfájás, gerinc, térd, nyak bántalmak, gyakori megbetegedések.

omlasveszely

Kedves tanárom, Hajduska Mariann (in memoriam) krízislélektan óráin, mindig ámulatba estem, hihetetlen előadói készséggel, és hasznos gyakorlati példákkal ragadott el. Az ő szavaival definiálnám a krízis fogalmát, mert ennél egyszerűbben, nagyszerűbben én nem tudom leírni:

„A krízishelyzetek mindennapi életünk elkerülhetetlen velejárói, amelyek hatására a legkiegyensúlyozottabb személyiséget is hatalmába kerítheti a bizonytalanság, sõt a kétségbeesés.
A fontos és biztosnak hitt párkapcsolat váratlan megszakadásakor, a szeretett személy hirtelen halálát követõen, súlyos betegség diagnózisának közlése után, katasztrófahelyzetekben meginog a biztonságérzet, ideiglenesen felborul a világ rendje, összeomolhat az előzőleg stabilnak vélt énkép.”

Természetesen a pszichológiában, erre is végeztek kutatásokat, és szeretnék megosztani egyet, amelyből saját életünkre vetítve, megnézhetjük, mekkora rizikónak vagyunk kitéve.

(Holmes és Rahre 1967) Szociális és alkalmazkodási skála.  Holmes vizsgálatai szerint 2 éven belül átélt, súlyos, vagy több kisebb  krízis, megbetegedéshez vezethetnek. Ennek a rizikónak a beazonosítására alkotta meg az alábbi pontszám táblázatot, ahol minden életeseményhez, egy pontszámot rendel:  

Krízis Pontszám

Házastárs halála 100

Válás 73

Elszakadás a házastárstól 65

Börtön, fogság 63

Közeli hozzátartozó halála 63

Baleset, sebesülés, vagy betegség 53

Házasság 50

Felmondás  47

Kibékülés a házastárssal 45

Nyugdíjazás  45

Családtag megbetegedése 44

Terhesség  44

Szexuális problémák  39

Gyermek születése a családban 39

Üzleti változás 39

Megváltozott pénzügyi helyzet 38

Közeli barát halála 37

Munkahely változtatás 36

Házastársi viták gyakoribbá vagy ritkábbá válása 35

3 millió forint feletti kölcsön 31

Kölcsön befizetés esedékessége 30

Új hivatásbeli feladatok 29

Gyermek elköltözése 29

Nehézségek rokonokkal 29

Rendkívüli teljesítmény 28

Házastárs hivatásának kezdete vagy vége  26

Iskolakezdés vagy befejezés 26

Megváltozott életfeltételek 25

Megváltozott szokások 24

Nehézségek a főnökkel 23

Munkaidő vagy munkafeltételek változása 20

Elköltözés 20

Iskolaváltás 20

Szabadidő eltöltésének másként alakulása 19

Új feladatok a gyülekezetben 19

Más társadalmi kapcsolatok 18

1 millió forint alatti kölcsön 17

Megváltozott alvási szokások 16

Családi találkozások sűrűbbé vagy ritkábbá válása 15

Étkezési szokások megváltozása 15

Szabadság 13

Karácsony 12

Kisebb törvényszegések 11

Betegségrizikó

Összes pontszám

Csekély

150-200

Közepes

225-300

Magas

325-375

 

Adjuk össze, az utóbbi 2 éven belül, velünk történt események pontszámait, és nézzük meg az összefoglaló táblázatban, hogy milyen rizikóba tartozunk.

Én, a megelőzés híve vagyok! Úgy gondolom, hogy, ha ciki, ha nem, kisebbnek vélt problémával is, érdemes mielőbb, egy megbízható szakemberhez fordulnunk. Nem azért, hogy megoldja, hanem azért, hogy segítsen nekünk feldolgozni a velünk történteket, illetve változtatni tudjunk a korábbi életvitelünkön, hozzáállásunkon, hogy súlyosabb következmények nélkül megússzuk a történteket. Meggyőződésem, hogy az ember holtáig tanul és fejlődik! Minden változik körülöttünk, miért éppen mi lennénk ez alól kivételek? Csak nem mindegy, hogy elszenvedői vagyunk-e a történéseknek, vagy az irányítói!

Krízis, ha jön a gyerek?

Krízis a gyermek születése?

Fiatalok, szerelmesek, összeköltöznek, és elkezdik a közös életüket. Két, szerelmes, egymásnak még ismeretlen, de nagyon szimpatikus, vonzó ember csiszolódik a másikhoz, megismeri, felfedezi a benne rejlő, eddig még fel nem tárult belső érzelmeit, hit és hiedelem rendszerét. Aztán kialakítanak valami egyedit, közöset, ami csak őket jellemzi, egy családot alkotva. Majd jön az érzés, hogy ez a család még nem egész, hiszen még nincs gyermek, amely gyümölcse e kapcsolatnak. Ilyenkor még azt gondoljuk, hogy az első gyermek érkezése, a kettőnk csodája, és egyesülésünk megtestesülése, jövőnk kiteljesedése. Ez persze igaz, de a korábbi, a két személy egymáshoz való viszonyát alaposan átrendezi. Megváltoznak a szerepek! Eddig a legfontosabb a párunk volt, mostantól a gyermek az? Sokan most felkiáltanak, hogy persze! Ez egyértelmű!

Szerintem sok nőtársam itt hibázik, mert nem a gyermek, hanem a család a legfontosabb, a mi családunk (nem a szüleink alapította család)! Egy gyermeknek szüksége van, mind apai, mind anyai mintára, szeretetre. Az anyai szerep nagyban próbára tesz bennünket, de nem szabad megfeledkezni életünk párjáról sem, aki eddig zavartalanul élvezete szerelmünket, figyelmünket, gondoskodásunkat, mostantól pedig, osztoznia kell ezeken. Kedves hölgytársaim, ne feledkezzetek el nőiességetekről, az anya szerep mellett sem! Ha csak a gyermekre fókuszáltok, elveszthetitek a társatokat!

fro_1

Nagy feladat a hármas egység kialakítása, az életünk átrendezése, hiszen korábbi életvitelünk teljesen felborul, új szokásrendet, rendszert kell kialakítanunk. Megterhelő a figyelem, ráhangolódás a kicsire, szűkebbek a kikapcsolódási lehetőségeink, nagyobb a felelősségünk, és e-mellett, még a férfira is gondolni kell!

Tisztelt Férfiak! Az az apa, aki kiveszi a részét a gyermeknevelésből, etetésből, fürdetésből, pelenkázásból (ez a legnehezebb feladat), fellélegezhet egy kicsit párja, nagyobb eséllyel kaphat a Nő-ből.  

Egyensúlyra, nem csak a család-munka között szükséges törekednünk, hanem a férfi-apa, nő-anya szerepek között is.

Persze, ezt könnyű mondani, ha minden rendben van, képes is rá az ember, de mi van akkor, ha nem csak ez az egy dolog történt velünk? Ha nem tudunk mit kezdeni az új helyzettel, ha félünk attól, jó anyák, apák leszünk-e, ha nem tudjuk a sok tapasztalt ismerősünket leállítani a kéretlen tanácsok osztogatásáról, az anyánk, anyósunk, a család hirtelen részvételi szándékát az életünkben? Álljunk ki magunkért, és ha úgy érezzük, mondjunk nemet! Ha szükségünk van segítségre, akkor ne habozzunk kérdezni, de ezt tegyük világossá mások számára is, akkor segítsenek, amikor kérjük!

Honnan tudjuk, hogy gyermekágyi depresszióban szenvedünk? Ha kedvetlenek vagyunk, sokat sirdogálunk, lelkiismeret furdalásunk van, és nem érdekel úgy a kicsi, mint elvártuk volna magunktól, alkalmatlannak érezzük magunkat, ingerlékenyek vagyunk, és ezek a szorongó érzések, koncentrációs, alvási problémák, a szülést követő 3 hónapban jelennek meg, valamint két hétnél tovább fennállnak, akkor szülés utáni depresszióról beszélünk. Mindenek előtt fogadjuk el, hogy ez nem a mi hibánk, a megfelelési kényszer, és a szervezetünk hormonháztartása játszadozik velünk! Osszuk meg érzéseinket párunkkal, kérjük meg, hogy segítsen minket, és mindenképp forduljunk szakemberhez!

A pénz nem boldogít?

A pénz nem boldogít?

Az ember önbecsülését, saját értékét miben méri? Lehetünk álszentek, mondhatjuk a címben szereplő kérdésre, hogy nem igaz, de a helyzet ennél bonyolultabb, mintsem ilyen egyszerűen megválaszoljuk.

pénzMindenkinek van, a pénzhez valamilyen viszonya, amit a családjából hoz, amit gyermekkorában a szüleitől hallott. Pl. : “a sok pénz nagyképűvé tesz”, a gazdagok “sóherek”, “szarból is lehet várat építeni”, “a pénz és becsület nem járnak együtt”, “nekünk nem telik rá”, “sok kicsi sokra megy”, stb.
Ezek a mondatok beégnek, és a mi hozzáállásunkat is meghatározzák az anyagiakhoz. Akárhogy is tagadjuk, a pénz társadalmi rangot, hovatartozást, biztonságot ad. Már kisgyermekkortól próbálunk olyan tárgyakat, ruhadarabokat birtokolni, vetetni a szüleinkkel, amelyek biztosítják a minél előkelőbb helyet a csoportunkban, elismerést, irigységet keltenek. Ha nincs elég pénz, kompenzálunk egyéb értékeinkkel, tehetségünkkel, hogy kiemelkedjünk, vagy beilleszkedjünk.

Ezzel szembesülnek az átlagos körülmények közt élő fiatalok, amikor függetlenedni szeretnének. Aki azt élte meg otthon, hogy nélkülöznie kellett, nem kaphatta meg, amire vágyott, rövid távon gondolkozik, rögtön állást keres, majd szembesül azzal, hogy alacsony végzettséggel, ritka a jól fizető állás. Nem tudja fenntartani önálló életét, önbecsülése romokban hever. Viszont, ha valamiben kiemelkedő, tehetséges, megtalálja számítását, önbizalma is helyére kerül (papír ide, vagy oda).

Ha két fiatal összeköti életét, a batyujában hozza a pénzhez való viszonyát is. Kialakul a közös gazdálkodás. Megegyeznek abban, hogy ki kezeli a pénzt, feladja e korábbi önállóságát, vagy éppen magához ragadja a kassza kulcsát, vagy sikerül egy mindkettejük számára bizonyos, szabad rendelkezési jogot kialakítani. Ez a kapcsolat minőségét, az egyén alá, fölé, vagy mellé rendeltségét is meghatározza.

Addig, amíg mindkét fél tud hozzá tenni, nem is szokott probléma adódni. Haladnak a társadalmilag elvárt úton, gyűjtögetnek, vásárolnak, közös tulajdonra tesznek szert, gyermeket vállalnak, gyarapodnak.

A baj akkor kezdődik, amikor kevesebb a pénz, mint amennyi szükséges az elképzelt életvitelhez, vagy valamelyik fél, állás nélkül marad, és lecsökken a családi kassza. Az önbecsülés megsínyli a történteket. Egyrészt, bűntudat, hogy nem tud eleget tenni a családon belüli vélt, vagy valós elvárásoknak. Másrészt az értéktelenség érzése, hogy nem kell senkinek, nincs igény rá, a munkájára. Harmadrészt a tehetetlenség, kiszolgáltatottság, mert a rezsit, ételt, az életet finanszírozni kell.

Aztán a pénznek, van a kapcsolati válságban is szerepe. Az egymástól eltávolodott felek, közös életük során összegyűjtött vagyona, értékei. Nem hagyja ott az ember, csak úgy, a nehezen, hosszú évek során kialakított környezetét, életét! Sajnos, emiatt, sokan maradnak kiüresedett kapcsolatban, de legalább a státuszuk megmarad, hiszen mit kezdene magával egyedül, pénz nélkül, állás nélkül? Vagy, hogy tudja, egy fizetésből megteremteni azt, ami eddig két ember munkájának eredménye volt? Beleroppannak kapcsolatok építkezésekbe, kölcsönökbe, 20-25 évre vállalt adósságokba. Ilyen élethelyzetben, külső segítség nélkül, szinte lehetetlen új életet kezdeni. Marad a régi, megalkuvásokkal teli, boldognak egyáltalán nem mondható kapcsolat.

Ilyenkor azért érdemes elgondolkodni azon, hogy nem érné-e meg a kapcsolat minőségét javítani, esetleg szakemberhez fordulni? A kiüresedett kapcsolatot feléleszteni, mert sajnos, ha eddig nem sikerült, nem valószínű, hogy egyedül meg tudjuk oldani. Ha nem lehet új alapokra helyezni, legalább kiderülnek, felszínre kerülnek az elnyomott érzések, kevésbé lesz nyomasztó a helyzet, és tudunk új utakat, lehetőségeket keresni.

Akkor most, a pénz boldogít?