Vita, Nézeteltérés, Veszekedés

Veszekedés

Az ideálisnak, vagy tökéletesnek mondható párkapcsolatban is vannak viták,  nézeteltérések, netán veszekedések. Hogy melyik az előbb felsorolt háromból, az a probléma nagyságától, és a felek vérmérsékletétől függ.

veszekedés2

Ki szokta kezdeni?  Általában a nők.  Miért?  Mert úgy érzékelik, hogy valami nincs rendben, hiány keletkezett. A nők hagyományaink szerint a családi tűzhely őrzői, ha kezd kialudni a láng, szólnak. Ki így, ki úgy. Sokszor az a gond, hogy a férfi nem tartja vészesnek a dolgot, és nem érti, miért kongatják a vészharangot. A férfinak hagyományaink szerint, az a feladata, hogy biztosítsa a család működésének feltételeit. Ezek a feladatok, az évezredek során sokat változtak, de ösztöneink változatlanok maradtak. Szerepeinket, elveinket a szüleink, a körülöttünk élők mintái, a vélt és valós elvárások alapján fogalmazzuk át, szabjuk magunkra, ezért lehet személyenként, és nemenként olyan különböző. Hiába élünk egymás mellett több éve,  akkor is lesznek olyan szavak, hangsúlyok, szituációk, amelyeket az egyik fél máshogy értelmez, mint a másik,  megnyom bennünk egy gombot, és akkor jön a lila köd, és az ösztöneink, érzelmeink elragadnak minket. És nem értjük, hogy a másik, miért nem ért bennünket!

A vészharangok kongatása fontos! Legalábbis annak a félnek, aki kongatja. A „te problémád, nem az enyém!” – hangzik el sokszor, anélkül, hogy megpróbálnánk megérteni a másikat. Ilyenkor érdemes meghallgatni egymást, mert teljesen más látásmódot ismerhetünk meg, mint a miénk, és a másik problémája, bennünket is érint.

Egy jó párkapcsolatban az ének háttérbe szorulnak és kialakul a mi! Közös élmények, feladatok, célok. Ha ez felborul, akkor jön az ének csatája és a csatának van győztese és vesztese. Ha az egyik fél úgy érzi, hogy sokszor veszít, alkuszik meg, kellemetlenül érzi magát, és valamilyen módon jelzi a párjának. Ha a másik nem érti a problémánkat és támadásnak, számonkérésnek értelmezi a helyzetet, rendszerint visszatámad, vagy elzárkózik, mert fölösleges hisztinek tartja az egészet. A párja pedig ott marad a saját gondolataiban, érzéseiben, amelyek még mélyebbre viszik érzelmileg, sőt a korábbi vesztes csaták sérelmei is hozzáadódnak az aktuálishoz. Hová juthatunk el egy jelzéstől!?

Úgy vélem, hogy egy párkapcsolat nem működik, hanem működtetjük.  Rajtunk, mindkettőnkön áll, hogy milyen lesz. A másik problémája a miénk is,  és csak közösen tudjuk megoldani! Ha csak a másiktól várjuk el a változást, nem fog bekövetkezni. Nekünk kell annak lenni, aki az első lépést megteszi, méghozzá azzal, hogy megpróbáljuk megérteni a párunkat, meghallgatni, és mellé állni.  Mostanában több elvált férfi barátommal beszélgettünk és mindegyikük pontosan tudja mit rontott el, mit kellett volna másképp tennie, de valahogy nem tudta meglépni akkor, de az új kapcsolataikban már kamatoztatják a korábbi tapasztalatokat.

Uraim!  Ha fontos Önöknek a jelenlegi párjuk, tegyék meg most a lépéseket, hallgassák meg, és próbálják meg megérteni kedvesüket, ne „csak hisztinek” tartsák! Csak nyerhetnek vele!

Hölgyeim! Ha elégedetlenek helyzetükkel, próbálják meg akkor elmondani a párjuknak, amikor már érzelmileg lecsillapodtak, mert hibáztatva a másik felet, csak védekezést váltunk ki, nem pedig a hőn áhított változást!

Dacból, büszkeségből, ne hozzunk végleges döntéseket! Gondoljuk át, mit szeretnénk elérni. Próbáljuk meg a másik felet is megérteni, egy kicsit kívülről nézni a helyzetet, nem beleengedve magunkat az önsajnálatba, és a másik hibáztatásába!

43db Segítő kérdés és ajánlás párkapcsolati problémák megoldásához.https://onmagamert.hu/kiadvanyok